ElégtelenKitűnő

az, ami napjainkban az MDF–ben történt. Noha soha sem voltak illúzióim a lakitelki sátortól messze került vezetőit illetően, azonban amit Dávid Ibolya művelt e párttal Bokros Lajos élre állításával, az minden nemzeti érzésű magyar arculcsapása. Amikor Dávid Ibolya Bokros Lajost felkérte az MDF európai parlamenti listájának vezetésére, majd a konstruktív bizalmatlansági indítványának Házszabály ellenes előterjesztésekor a Magyar Köztársaság miniszterelnökének is jelölte, nemcsak beverte az utolsó szöget az MDF koporsójának fedelébe, hanem nevetségessé tette azt a jobboldalt, melynek soraiba korábban önmagát is (alaptalanul) sorolta. De amikor pálcát törünk Dávid Ibolya felett, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a nemtelen törekvésében támogatták. Mert ha az MDF választmánya elutasította volna az elnök asszony megdöbbentő kezdeményezését, akkor még talán hinni lehetett volna abban, hogy igaztalan vádak azok, melyek e jobb sorsra érdemes párt elnökét az MSZP titkos szövetségesének vélték. De Bokros Lajos miniszterelnöki jelölésével Dávid Ibolya ország–világ előtt tanúsította, hogy nem csak a MSZP, hanem az SzDSz szekértolója is. Tehát nem más, mint a neo-ultraliberális baloldal titkos szövetségese, akinek célja a hatalom bármi áron történő megtartása. Ezzel Dávid Ibolya önmagát és az általa vezetett MDF–et is véglegesen kiiktatta a nemzeti érzelmű táborból.

A neo-ultraliberális pénzügyi vezér miniszterelnök jelölése nemcsak Dávid Ibolyának és szűk csapatának tudható be. Mögöttük ott állnak nem kevesen azok közül is, akik a liberális baloldalon a kiutat a baloldali vezércserében látják. Ezek, a nép véleményével mit sem törődő nemzetrontók ugyanis azt hiszik, hogy Gyurcsány Ferencnek egy másik Gyurcsánnyal való cseréjével megszilárdíthatják a hatalmukat. Ezek a népámítók nem akarják tudomásul venni azt a tényt, melyet rajtuk kívül a magyar nép döntő többsége világosan lát. Nevezetesen azt, hogy nem csak Gyurcsány Ferencnek, hanem a liberális baloldal minden egyedének távoznia kell a hatalomból, miután ők tették tönkre hazánkat.

A bűnösök között fellelhetők az MDF–es heteken túl az MSZP és SzDSz azon vezetői is, akik a valamennyiünket elnyeléssel fenyegető összeomlást egy új rendszerváltás helyett egy régi vezető baloldalról történő előrángatásával gondolják elkerülhetőnek. Bokros Lajos miniszterelnöki jelölése tehát jóval túlmutat Dávid Ibolyán. Ennek forgatókönyvét az SzDSz boszorkánykonyháján főzték ki. A Dávid Ibolya mögött álló MSzP–SzDSz–es körök ugyanis a hatalmukat egyszerű miniszterelnök cserével látják (tévesen!) megtarthatónak. Éppen ezért ezt az ügyet még nem tekinthetjük lezártnak. Bokros Lajos támogatói még nem tették le a fegyvert. Csak tűzszünettel próbálkoznak. Ugyanis azt hiszik, hogy az 1995–ben népnyúzóként elhíresült pénzügyi vezért a világ liberális pénzügyi vezetői, mint a „mi kutyánk kölykét” nem csak el fogják fogadni, hanem a részére minden lehetséges támogatást meg fognak adni. Ebből a tévhitükből következően abból indultak ki, hogy a forint stabilizációja a világ liberális népnyúzói egyesüljetek alapon megoldható lesz. Stratégiájuk részét képezte (és képezi!) az a népbutítási szándék is, hogy „szakértői kormány” címszó alatt még az eddiginél is kegyetlenebb népnyúzókat ültessenek a nyakunkra. Ezzel újabb négy évre szeretnék legitimizálni hazánk kifosztását, hogy Magyarországot tálcán nyújthassák át a magyar földre és kincseire áhítozóknak, hogy megszolgálják a nekik odadobott koncot.

Az a tény, hogy 20 év alatt el lehetett lopni hazánk vagyonának közel 94 %-át és olyan helyzetet lehetett kialakítani, melynek során a hazánkban előállított értékek ugyancsak közel 94 %-át (különböző technikákkal) kiszivattyúzzák Magyarországról, a teljes reményvesztettség állapotába száműzte a nemzetmegtartó erő jelentős részét. Ezért könnyű prédájává váltunk a hazánkat bekebelezni akaróknak. E helyzetből kitörni, Magyarországot és a magyarságot újra helyzetbe hozni csak a nemzetrontók egészének leváltásával lehet. Közülük senki sem maradhat az ország vezetői között! Ha közülük akárcsak egynek átmentéséhez hozzájárulnánk, úgy akként járnánk mint 1990–ben és az azt követő években, amikor az ú.n. reformkommunisták átmentésével ismét a nyakunkra ültettük önmagunk hóhérait, ahelyett, hogy véglegesen száműztük volna őket az ország vezetéséből. Ezért a Bokros Lajost miniszterelnöknek jelölők felelőssége oly nagy, ami messze túlmutat egy egyszerű személycserén.

Az a tény, hogy Dávid Ibolya nem csak a maga, hanem a neo-ultraliberális baloldal egy tekintélyes csoportjának törekvését vállalta el (önmaga és az általa jegyzett MDF teljes lejáratásával és nevetségessé tételével), felér egy nemzetárulással, hiszen amikor egy ország lakosságának döntő többsége le akarja váltani a népnyúzó elitet, akkor az ennek kijátszására való törekvést nem lehet másként minősíteni, mint a nép elárulásának. Növeli Dávid Ibolya felelősségét, az hogy maroknyi csapatának támogatásával miniszterelnököt jelölni egy 386 fős Országgyűlésben, több mint komolytalan. Ez a Guiness rekordok könyvébe kívánkozó képtelenség, melynek szomorú következménye még az is, hogy a nemzeti oldal egészét lejáratja. Valami olyasmi, mintha Dobó István várkapitány kitűzte volna a lófarkas lobogót, amikor a vára alatt megjelentek a törökök.

Ezért az országgyűlésen kívüli pártok és civil szervezetek szövetségét jelentő Szövetség a Megújuló Magyarországért – Torgyán– Kisgazda–Koalíció nevében megdöbbenésemet fejezem ki a történtek miatt. Az olyannyira sérti az egész magyar–keresztény–konzervatív–nemzeti érzelmű tábort, amiért javaslom,

hogy határozzuk el: addig senki se támogassa ezt a pártot, míg elnöke és szekértolói az MDF tagjai maradhatnak. Mondjunk nemet Bokros Lajosra és mindazokra, akik a neo–ultraliberális népnyúzást szakértői szükségszerűségnek igyekeznek beállítani. A nép kifosztása, javaitól történő megfosztása és öngyilkosságba való kergetése nemzetellenes bűntett. E politika védelmezői pedig népellenes bűnözők, akiket le kell váltani, és demokratikus úton felelősségre vonni.

Leplezzük le az árulókat, védjük meg önmagunkat, és építsük fel az új világunkat. Azonban az nem lehet sem liberális, sem kapitalista, de még újkapitalista sem. Az nem lehet más mint magyar. Olyan ország, melyet őseink a számunkra a vérükkel biztosítottak. Ezt megőriznünk valamennyiünk szent kötelessége.

Budapest, 2009. március 15.
Dr. Torgyán József